Talán a legnehezebb része ez a kalandnak, mert be kell fejezni, le kell zárni valamit, ami soha nem fog megismétlődni! Tudom, hogy soha nem szabad azt mondani, hogy soha, de lássuk be, annak, hogy ilyen körülmények között töltsek el még egy nyarat, nagyon kevés az esélye. :( Körülbelül tizedik héten kezdtem el gondolkozni azon, milyen hangvétellel kellene lezárni majd az egész blogot. Nehéz... Nehéz, mert vegyes... Nehéz, mert minden pillanatát imádtam, még azokat is, amik az adott pillanatban nem tűntek túl szépnek (bugyiig ázva oszlopot leverni vagy éppen gyomlálni). Nehéz, mert tudom, hogy hiányozni fog és sokáig fogom emlegetni... Végül rájöttem, hogy ugyanolyan hangvételre van szükség, mint amilyen az egész blog volt, amiért Ti is szerettétek olvasni és amiért vissza-visszatértetek és írtátok, hogy Ibus, imádjuk, hogy olyan jól érzed magad! :)

Mikor kicsi voltam (meg amikor már nagyobb is), rengeteget néztem az Alíz csodaországban-t. :) Nos rájöttem, hogy ez végülis az én csodaországos sztorim volt, minden egyes mozzanata, csak amolyan Ibusos módon. Festői környezet, amire egy magamfajta természetszerető, változatos élővilágot és tájat kedvelő ember mindig is vágyott. Minden reggel, amikor felébredtem, mosolyogtam, újra és újra megállapítottam, hogy milyen gyönyörű. Azután ott voltak az emberek, amire egy magamfajta csekély önbizalommal megáldott ember ugyancsak vágyik. Nem tudom, meddig fog tartani a barátság, de rengeteg szeretetet kaptam mind magyar, mind angol oldalról és így sokkal könnyebb volt végigcsinálni a 15 hetet. Legcsodálatosabb érzés az volt, amikor jó embernek neveztek, én akkor éreztem, hogy mindent megkaptam az ösztöndíjprogramtól. És ugye végül, de nem utolsó sorban, akik a mesében Alízt is körülvették: a bolondok, akikre egy magamfajta ember legkevésbé sem vágyott! :))) Rengeteg kaland kapcsolódik hozzájuk, talán a legviccesebb történetek pontosan belőlük merítve kerekedtek ki. :) Ahhoz képest, mennyire féltem tőlük, és mennyire sápadtan és megviselten jöttem haza első alkalommal, a végére egész jól belejöttem és már csak mosolyogtam az abszurdabbnál abszurdabb helyzeteken. :)

Ódákat és órákat tudnék még zengeni arról, hogy mit szerettem a 15 hétben: a dombokat, a tengeri madarakat, a rengeteg fényképezési lehetőséget, a tengert, a nemzeti parkokat, Katy-t, Jack-et, Mike-ot, Holly-t, a nagy eséseket, de a közös hasmenést és még néha az esőt is, mert összehozta az embereket. :) Egy szó mint száz: IMÁDTAM MIND A 105 NAPOT!!!!

Szerencsés embernek tartom magam, hogy a sok jelentkezőből kiválasztottak és minden egyes alkalommal, amikor gyönyörűbbnél gyönyörűbb helyeken voltunk, eszembe jutott a pillanat, amikor beadtam a pályázatot, amikor felvonatoztunk Pankával Pestre az interjúra és amikor keselyűfos-takarítás közben hívott Panka, hogy elnyertem az ösztöndíjat. :) Eszembe jut az is, hogy ha anno nem romlik el valami a vadasparkban, akkor nem élhettem volna át ezt az egészet, nem élhettem volna Csodaországban. Szoktam mondani, hogy kicsit olyan is volt ez, mintha szanatóriumba lettem volna beutalva, hogy a lelki békém újra helyreálljon. Sikerült, jó volt a felírt recept! :) Szerencsés vagyok azért is, mert a négy ember közül én voltam az, akinek esze ágában sem volt külföldi munkában gondolkozni és ennek az volt az oka, hogy tudtam, sokan várnak haza! Újra és újra rájövök arra, mennyire sokat számít, ha az ember mögött egy olyan fantasztikus család áll, mint amilyen az enyém is. Köszönöm Nektek!

Köszönöm Nektek is, Drága Olvasók , hogy velem voltatok (mindenkinek, akinek Anya linkelte az oldalt, gyanítom sokan lettetek a végére... ;)), vártátok, hogy frissüljenek a heti beszámolók és örülök, hogy tetszett, amit olvastatok. :)

Húzhatom, halogathatom még hosszú sorokon keresztül, de azt hiszem beletörődök, hogy vége és tárt karokkal várom a további kalandokat, amit elém sodor az élet és talán újabb bejegyzések fognak születni... :)

Viszlát Sharpham, viszlát Anglia!

THE END (azt, hogy HAPPY END, gondolom nem kell hangsúlyozni...)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.