Hétfőn azt hiszem semmi érdemleges nem történt, főleg azért, mert a nap felét átaludtam. Jack szerint ez pocséklás, de nem baj, mert máskor meg én vagyok az, aki késő éjjelig fent bagolykodik. Szóval felébredtem 11kor, addigra már mindenki megreggelizett és elfoglalta magát. Gyors reggeli után leültem a gép elé, nekifogtam pótolni a blogos elmaradásaimat, mert megint felgyűlt rendesen. Délután Andrissal elmentünk megcsinálni a szokásos madarászatot, sajna egy nagy pólingon és 100 kanadai kívül nem sok érdemleges volt, de legalább megszellőztettük magunkat. Este megcsináltuk a maradék hamburgerpogácsákat, szolid hamburgeres vacsora volt, majd nem volt még senki álmos, úgyhogy filmet néztünk. Ne köpjetek be bennünket, de megloptuk a netet és a youtube-ról néztük meg a Brian élete c. angol humorral túltelített vígjátékot. Nagyon nekem való film volt, folyt a könnyem a nevetéstől. :) Esti záróakkordnak nagyon kellemes volt, majd fürdés-fekvés. Tudom, hogy heti indításnak elég langyos volt, de most hétfőn volt a hétvége… :)

Kedden ismét visszatértünk a Gyöngybagolyvédelmi Alapítványhoz, ezúttal is segítő kezet nyújtani, mert ugye abban is nagyon jók vagyunk. Délelőtt az egyik alkalmazott, Matt vezetett minket körbe, megmutatta a területet, ahol átalakították a földeket úgy, hogy bagoly-szemmel baráti legyen fészkelni vagy táplálkozni. Nagyon tetszett, tényleg annyira természetközeli volt, látszik, hogy rengeteg munka van benne, több mint 10 éve dolgoznak rajta. Az anyagi helyzet sajna ennél az alapítványnál sem rózsás, úgy látszik ezek itt is mostoha gyermekek, nemcsak kishazánkban. Miután körbesétáltunk, ittunk egy teát, és hozzáláttunk a munkához. A feladat a következő volt: kaptunk egy botot (nekem gyógytorna botra hasonlított legjobban, de magyar botostánc járására is kiváló volt), ezzel a bottal kellett egy gyepre kivonulnunk és az ott burjánzó saspáfrány nevű haraszt tövére olyan erősen ráverni, ahogy csak tudtunk. Ugyanis ha eltörik a szára, akkor megáll nyilván a növekedésben és jövő évben sokkal kisebb részt fog növeszteni és ez a legősibb és legtermészetesebb módja annak, hogy kiirtsák a területről. Az más kérdés, hogy ez évekbe telik, és tömeges önkéntes segítségre van szükség hozzá, de mi rendelkezésre álltunk éppen. Ebéd előtt nem végeztünk mindennel, de félbehagytuk és visszamentünk a bázisra, megkajáltunk a bandával. Nagyon kedvesek és közvetlenek voltak, érdeklődőek: az ilyenekkel lehet jót beszélgetni. Miután túlestünk a második teánkon is, visszamentünk a területre és befejeztük a páfrány-püfölést. :) Miután végeztünk, még egy hősi feladat állt előttünk: egy másik invazív faj, az acat irtása is kritikus kérdés az alapítványnál. Kitalálták, hogy egy kísérleti területen felfognak pár parcellát és különböző technikákkal távolítják el a gyomot. A mi feladatunk az volt, hogy egy parcellából tövestől húzzuk ki a növényeket. Nem volt a leghálásabb feladat, de megcsináltunk: egy nagy kazal acatot gyűjtöttünk össze, Matt jólesően nyugtázta, hogy velünk jót lehet dolgozni (meghiszem azt!). :) Ezután könnyes búcsút vettünk az alapítvány minden munkatársától, mert már nem fogunk visszajönni többet… hazaindultunk. Gyorsan bevásároltunk Totnesben, majd hazaérkezvén vacsorafőzés, internetezés, blogírás, beszélgetés, fürdés, fekvés, alvás volt az este hátralevő program-kínálata…

A szerdát utólagos bevallásunk szerint nagyon elrontottuk, de ez a nap kiváló volt arra, hogy belássuk, vésztartalék tervünknek mindig lennie kell. :) A probléma ugyanis az volt, hogy reggel a nagy fehér főnökünk megkérdezte, hogy van-e valami tervünk mára, és mivel nekünk, kis butáknak nem volt, így megnyertünk egy extra-farm napot. :) Hurrá!!! Miután jól leszidtuk magunkat, nekivágtunk egy csodás esős napnak! Az első feladat egy olyan hely rendrakása volt, amit én csak reméltem, hogy a következő csapaté lesz, de nem… megnyertük!!! :))) Volt ott minden, még szerintem cigánygyerek is, gondosan elrejtve. Miután elrendeztük a jurtát, a rokkát, a tejes üvegeket, a szekrényeket, a fejőgépet, a tükröket és egyéb szerszámokat (érezhető gondolom a tárgyak szél spektruma közötti egyértelmű összefüggés), Katy megkért minket, hogy tartsunk vele festéket venni, mert szeretne egy út melletti zöldséges bódét felújítani, hogy ha majd beindul a farm, ott árulják a portékát. Mindeközben a fiúk elkezdtek újra falazni. A festés kiválasztása sem tartozik a kedvenc élményeim közé: több mint egy órát álltunk a boltba, mire a kiválasztott színeket a fiú előkereste a rendszerből és mire helyben bekavarta. A folyamat valószínűleg azért is tartott olyan sokáig, hogy Katy-t maradásra bírja még a fiú, mert eléggé tette neki a szépet, mi meg csak tartottuk Annával a gyertyát. :) Miután nagy nehezen kikeveredtünk és vissza a farmra, kocsit kellett cserélnünk, mert a nagy fehér már ideges volt, ugyanis neki is vissza kellett mennie Totnesbe (most remélem mindenkiben felmerült e kérdés, hogy akkor miért nem ő ment be festékért…). Kipakoltunk a kocsiból, Katy és Jack váltottak pár szót a nap hátralévő programjaival kapcsolatban, majd Jack idegbeteg módon elindult, mivel késésben volt, nem figyelve arra, hogy a gondosan kiválasztott műanyag dobozos festék a kocsi előtt maradt… Az eredmény: a farm úszott a kék festékben (még Holly kutya is), a bolondok örvendeztek, nekünk pedig tervmódosítást kellett eszközölnünk. Egy órás lapátolás és mosás után végre megtisztult a környék és hozzáláthattunk a bódé rendbetételére. Sikerült Katy-t rábeszélni, hogy vízbázisú festékkel nem célszerű esőben festeni, úgyhogy körbegyomláltunk, lesepertük és csak a belső, száraz részt festettük le, de az OSB-lap, nem mutatott valami jó, elég igénytelen hatása lett egy sor után. Visszamentünk a farmra és mivel nem volt rendelkezésre álló kocsi, így hazasétáltunk. Útközben Holly jól összeverekedett egy másik kutyával, alig bírtuk szétszedni őket, úgyhogy a szar nap fokozódott. Megcsináltuk a vacsorát, ha jönnek a fiúk haza éhesen, ne kelljen várniuk. Szegények valamikor 8 körül értek haza, észrevétlenül ketten maradtak a farmon. Az I-re a pontot az tette fel, hogy fürdés után találtam magamban egy kullancsot: a kis hülye már elkezdett dolgozni, de Anna ügyesen kiszedte, úgyhogy megmaradok. Este mikor lefeküdtem aludni, nyugtáztam, hogy Kowám is azt szokta mondani, hogy „ez is csak egy nap, nem a világ vége”, és hogy másnap jobb lesz… https://www.youtube.com/watch?v=OCKzw_7tI2E

Nos, néha a legnagyobbak is tévedhetnek, még Kowa is! :) Nem volt jobb a csütörtök, mondhatni borzalmasabb volt! Szokásosan önkéntes nap, szokásosan a farmon, szokásosan a bolondokkal, szokásosan logikátlan munkák… Az eredmény: az eddigi 11 hét legtragikusabb napja. Elkezdődött azzal, hogy reggel szakadó esőre ébredtünk, és megsúgom, hogy ez nem csitult a nap folyamán egyáltalán, sőt… Összeszedtük magunkat és hatalmas lelkesedéssel nekivágtunk a farmnak. A fiúk folytatták a falazást, minket meg kitettek a bódénál, hogy folytassuk a festést. Kapott egy második sort is az OSB-lap, így már egészen pofás lett. Viszont a külsejét most sem kezdtük el, tekintettel a szakadó esőre, és mivel Katy megígérte, hogy jön értünk, nem volt mit tenni, bemásztunk a bódé alá és vártunk… A szitu kesernyésen vicces volt, ha létezik ilyen fogalom, ugyanis két esőkabátos-esőnadrágos-gumedlis manó kucorodik egy frissen festett bódé alatt, nyakig festékesen és közben lassan ázik lefelé a festék, mivel vízbázisú… :))) Ezt a helyzetet pedig sok elkocsikázó ember látta az út mentén, Annával bele sem mertünk gondolni, mit gondolnak rólunk. Eleinte inkább a nevetést választottuk, mert máskülönben elríttuk volna magunkat, de miután 1,5 óra kuporgás után sem történt semmi, kezdtük kétségbeejtőnek és szánalmasnak érezni a helyzetet és cseppet sem láttuk viccesnek magunkat. Nagysokára megérkezett Katy és megkérdezte miért nem sétáltunk vissza… majd miután látta, hogy nem vagyunk túl vicces kedvünkben, elnézést kért és segített bepakolni a kocsiba. Visszaértünk a farmra, gondoltuk megszárítjuk magunkat az ebédlőben, de hemzsegtek a bolondok, úgyhogy beültünk az irodába, megebédeltünk és vártuk, hogy elcsendesedjen az ebédlő. Utána odakucorodtunk a kályhához (mert a bolondokra esőben be kell gyújtani) és szárítkóztunk. Ekkor egy gondozó (embergondozó) bekísért egy delikvenst és ráparancsolt, hogy félóráig üljön a kályha mellett, mert csurom vizes és visszajön érte később. A nő le is ült, kicsit motyogott nekünk, majd a kályha melegénél elaludt. :) Ebben az idilli hangulatban jött Jack és Katy, hogy akkor öltözzünk, megyünk! :) A feladatunk undorító volt!!! Nem túlzok, tudjátok, hogy bírom én a szar melókat is, elvégre Malomházán nevelkedtem! :) Vázolnám akkor a feladatot: azon a táblán, ahol hetekig kerítést építettünk, apránként felnőtt az acat és a lósóska. Kisokosok kitalálták, hogy ráküldik a teheneket, hátha lelegelik, de ugye egy jó agráros tudja, hogy ezt a tehenek nem szeretik: előbbit azért, mert szúr, utóbbit azért, mert rossz íze van. Tehát adott egy szakadó eső, egy sáros, letaposott, tehénaknával túltelített mező, rajta az ágaskodó acatok és lósóskák, amik egytől egyig azt „kiabálták”, hogy „Ibuuuus, húzz ki”! Úgyhogy nekiálltunk és láncban elkezdtünk gyomlálni. Esőkabátom derekasan állta az égi áldást, de egy óra elteltével kezdett átázni, közben a munkában kezdtem leizzadni, úgyhogy a folyadékok a középső pulcsimban találkoztak, ami elég érdekes érzés volt. A nadrág is kezdte magát megadni, de a gyomok még mindig kiabáltak, hogy ne hagyjuk abba. Időközben megérkeztek a bocik is, és bámultak a maguk borjú tekintetével, hogy mi a fenét keresünk itt, én pedig a magam stílusában odafordultam hozzájuk és leb@sztam őket, hogy ezt nektek kellene lelegelni. Ezen már a nagyfőnök is csak nevetni tudott, hogy megint tipikusan elintéztem. Miután mindenki kellően átázott (szegény Anna főleg), a nagy fehér úgy döntött, ideje abbahagyni. Na és ekkor kitalálta, hogy mégiscsak gyűjtsük össze a szétgórált gyomot… bevallom, ez már nekem is sok volt! Logikátlannak éreztem, hogy másodjára járjuk végig ugyanazt a gyepet, amit egyszer is meg lehetet volna. Nagy dirrel-durral befejeztük, meg lettünk dícsérve, de ez nem nagyon vigasztalt. Jack hazahozott minket kocsival, egyből megleptük magunkat egy pálinkával, majd Anna elment zuhanyozni, miután kijött, folytattuk még eggyel és így ki is védtük a megfázást. :))) Jack este hozott még este egy doboz csokit kárpótlásul, mert látta, hogy nem volt túl vicces a mai nap. Érdekesen alakult a vacsora is, mert nem volt kocsi, hogy bevásároljunk, így abból kotyvasztottunk, ami volt, de éhen nem maradtunk (a mondat utolsó részét Anyukám miatt tettem oda). :) Ezután mindenki lefeküdt aludni, mert a mai önkéntes napot el akartuk hamar felejteni, már amennyire et lehetséges. :)

A péntek sem volt a legkellemesebb nap, úgy látszik ez a hét ilyenre sikerült. Megállapítottuk, hogy Mike nélkül megáll az élet és már nagyon várjuk vissza. :) A mai feladatunk az volt, hogy a diplomához, amit majd a program végén kapunk, szedjük össze az összes fényképet és fejtsük ki a képaláírásokat. Amilyen feltétel még hiányzik, ahhoz pedig gyártsunk fényképet! :) Azért remélem érzitek, hogy a susmus itt is megvan kicsit… Összegyűjtöttünk és kifejtettünk mindent, végiggondoltuk, hogy még kinek milyen fénykép kell, hogy megfeleljen a követelményeknek és elindultunk. Felfogadtak a többiek egy fotóst a csapatból, aki nagyon élvezte, hogy beállíthatta az embereket, hogyan is nézne ki legjobban, igazán élethűen a fotó. :) Közben persze előkerült a hátizsákom aljából egy doboz sör is, mert ugye napsütésben az ilyen komolytalan munkák sokkal jobban kivitelezhetőek sörrel a kézben, és ebben a többiek is partnerek voltak szerencsére. ;) Elkészültek a fantom fotók, megintcsak jókat röhögtünk közben magunkon és ismét megállapítottuk, hogy az előzően kizárt, hogy ilyen hülyék lettek volna. :) Utána gyorsan bevásároltunk, mert tegnap ugye elmaradt, így ma pótoltuk. Miután visszaértünk, befejeztük a csodálatos portfóliónak az összefűzését és odaadtuk a nagyfőnöknek, aki örömmel fogadta. :) Érezhető gondolom, hogy egy nagy nulla volt a mai nap, de ez szerintem méltó volt hétzárónak.

Szombaton sokáig aludtunk, valahogy össznépileg mindenki, még a hajnalban kelők is (sejthető gondolom, hogy magamat nem ide sorolom:)). Némi semmittevés után Balázzsal gyorsan összeraktunk egy heti beszámolót, mert jócskán le vagyunk maradva, összesen három hetet kell megírnunk ezen a hétvégén. Megbeszéltük a többiekkel, hogy késő délután besétálunk Totnesbe, beülünk egy kocsmába, ahol van csocsó, legyen egy kis szórakozás a hétben. Viszont egész Totnesben nincs csocsó, mint este kiderült, Angliában nem játszanak ilyesmit kocsmákban, inkább darts vagy billiárd a menő. Jack azt mondta, hogy a csocsó inkább európai kocsmajáték (igen, jól olvassátok, ezek a szigetnépek nem sorolják magukat oda). Úgyhogy az egészből az lett, hogy vettünk egy-egy fish&chips-et, ami Anglia legtipikusabb kajája, meg néhány sört és parkba kiülős, beszélgetős estét tartottunk. Mindeközben találtam egy kukázós mókust is, aki mellesleg nagyon szeretett pózolni a fényképezőgépnek, úgyhogy újabb jó képek születtek. :) Későn értünk haza, vacsorával nem volt gondunk, a nap zárásaként megnéztünk egy filmet, az Asszony illatát, majd takarodót fújtunk. :) Zuhany után jutott eszünkbe a fiúkkal, hogy a Gyalog-galoppot kellene még megnézni, de nincs fent a youtube-on egészben, majd rám kacsintottak, én meg elcsábultam és este elindítottam a letöltést… remélem nem járunk úgy, mint Stuttgartban. :)

Vasárnap megint sokáig aludtam, szinte sikerült elérni a 12 órát, szóltam is a többieknek, hogy előre is elnézést, de ilyenkor a szokottnál is hülyébb vagyok. :) Kirándulni nem volt senkinek kedve, elég morci volt az idő, úgyhogy a takarítás mellett döntöttünk. Gyönyörűen fényesre nyaltuk a házat, kutyaszőr-mentesítettük a környéket, még ha csak egy napra is. :) Mindeközben azon gondolkoztunk, hogyan lepjük meg Balázst, mert ma volt a születésnapja. Megírtuk a beszámolókat, végre utolértük magunkat, gyorsan dobáltunk hozzá pár képet is és el is küldtem Ákosnak, hadd örüljön. :) Kisütött közben a napocs és Andris kitalálta, hogy lemehetnénk evezni a folyóra. Annával egymásra néztünk, hogy akkor ez a megfelelő alkalom a meglepetésre: Andris elviszi Balázst, mi meg összedobunk egy sütit. :) Andris viszont nem értett egy puszta tekintetből és értetlenkedett, hogy miért maradnánk itthon vacsorát főzni, majd megcsináljuk együtt, ha hazaértünk az evezésből. Kicsit olyan érzésem volt, mint mikor Pati szülinapját ültük Tiszakécskén és Fifi az istennek nem értette, miért kell elmenni a játszótérre, míg Kereszt rá nem kiabált, hogy igenis elmész Efike a játszótérre! :) Én is félrehúztam Andrist, hogy ne értetlenkedjen, jót mosolygott utána, hogy milyen gyenge a felfogása. :) Miután elmentek a fiúk, szélsebesen összeraktunk egy almás sütit, majd hozzáláttunk a csirkepörkölthöz. Találtam születésnapi gyertyát is, gyufát nagyon nehezen, már-már majdnem az irodát is kigyújtottam, mert a vihargyújtóval próbáltam először tüzet csiholni, több-kevesebb sikerrel. :) Végül lett süti, lett gyertya, lett láng is rá, úgyhogy hangos felkiáltással felköszöntöttük a szülinapost, aki persze sejtett valami a susmus alapján, de még ígyis nagyon örült a gesztusnak. :) Megvacsoráztunk, majd a bűnözés gyümölcsét, a Gyalog-galoppot néztük meg: könnyesre nevettem magam, mert igazi elvont angol humor, nagyon tetszett. :) Mondtam is a többieknek, hogy emiatt szívesen fogom tartani a hátamat! :))) Nos, ez a hét ilyeténképpen telt el: érezhetően nem a legjobb, de ilyen is kell, Anya szerint nem lehet nyilván végig fenékig tejfel. Amit pedig ehhez még én teszek hozzá, hogy egy ilyen után mindenképpen jobbnak kell következnie. :)

Folyt. köv. puszi :)