Talán azzal kezdem a keddet, hogy nem kell sajnálni tovább szegény gyereket, ugyanis 17 nap eső után végre elzárták a csapot, és verőfényes napsütésre ébredtünk. :) Két napos Hotek-tábor vette kezdetét, de sajna a tábor azon része, amikor másszuk a gyepet és számunkra érdektelen növényeket mutogat a kedves vezető. :) Emlékszem, amikor egyszer nekem is kellett ilyen vezetést csinálnom a Hortobágyon, más megvilágításban sem szerettem, és így kezdetben angolul sem kifejezetten kötött le, viszont mondtam Mike-nak, hogy nálam nagy fejlődést fog majd észrevenni, mert a minden növény csak „valami zöld” állapotot csak javítani lehet. :) Ici jutott sokszor eszembe, amikor fel volt háborodva, hogy lehet megtanulni olyan növény neveket, mint a héjakút mácsonya… csak most angolul. :) Gyönyörű időnk volt egész nap, másztuk a lejtőket, számoltuk, hogy hány növényfaj fordul elő egy négyzetméteren és milyen gyakoriak és közben azt vettem észre, hogy megismerem a növényeket és névvel is tudom illetni őket, a nap végére meg is lettünk dícsérve, hogy nagyon ügyesek voltunk, Mike már ránk meri bízni, hogy egyedül is csináljuk a vizsgálatokat. :) Úgy látszik az angol időjárás elég szélsőséges, mert a nagy esők után most olyannyira sütött a nap, hogy megint leégtem, most viszont legalább nem látszik meg a hátizsák nyoma! :) Késő délutánig csináltuk a felmérést, Mike-nak megjegyeztem, hogy hideg sörrel jobban menne, de csak mosolygott rajta, amikor viszont visszaértünk, megittam egyet és gyanítom, hogy vérré vált. :) Este én főztem vacsorát: bolognai spagetti volt, és mivel szép idő volt, megint kint vacsoráztunk, sokkal másabb volt a hangulata. Kaja után végre skype-oltunk Imrussal, elég sokat, vicces volt, hogy otthon gatyarohasztó meleg van, itt meg ősziesen hűvös. Az éjszaka pedig az I-re a pontot az tette fel, hogy a törött, szakadt cuccaim száma (amikkel csak itt történtek balesetek), eggyel növekedett: eltört a fogkefém. Soha nem jártam még így… már csak annyi volt az esti fogmosásból, hogy megtöröljem a törölközőbe, ekkor kettétört! :))))) A többiek már csak röhögik, hogy csak velem történhetnek ilyenek, és hogy lassan magamat fogom összetörni… idők kérdése… :))

Szerdán a Ludas Matyiban elhangzott, kedves idézettel ébredtem: „Szagos müge, lisztmamonya, macskagyökér, tyúkturbolya, kutyabenge, vakarék, mindegyikből 10 marék!” :))) Ugyanis a mai program is a füvekről szólt, ismét elindultunk a főfűszedővel, mi meg a legények voltunk, mert „ha vannak legények, az jó!” :))) Az időjárás már nem volt ma olyan kegyes hozzánk, nyilván esett, csak beetetés volt a tegnapi nap, bár a kisbőröm lehet még meghálálja. Szokták mondani, hogy járt utat a járatlanért soha el ne hagyd, egészen máig nem gondoltam, hogy ennek ekkora jelentősége lehet. Elindultunk ugyanis a ma kiszemelt gyepünk felé, Mike mondta, hogy mehetnénk rövidebb úton is, másszunk át a kerítésen. Ibus elindult elöl, sikeresen átmásztam a drótkerítésen, mert abban már szereztünk itt gyakorlatot rendesen, majd azt nézegettem, merre lenne érdemes elindulni, mert eléggé tele volt a túlsó rész szederbokrokkal. Arra viszont nem gondoltam, hogy az ág, amiben kapaszkodok, megadja magát, és a többiek elmondása szerint szabadságszobor pózban egyszerűen eldőltem. :))) Arccal a szederbe, továbbra is szorítva az ágat, nyilván a többiek megijedtek, de én csak annyit kérdeztem még mindig ebben a pózban, hogy látta valaki, mert remélem nem pocsékolódott el! :) Anna szerencsére látta, azóta is jókat mosolyog rajta. :) Úgyhogy elég hamar bekövetkezett a magamat összetörés a fogkefe után. Végülis sikeresen odaértünk a gyepre, bár én még sokáig használhatatlan voltam, annyira nevettem saját szerencsétlenségemen. A mai nap nem volt olyan kellemes, mint a tegnapi, mert esett az eső és nem lehetett úgy nekifeküdni a gyepmászásnak, esőkabátban nem az igazi. Viszont megszületett egy új mondás, miszerint „Pisilj a gazdag biodiverzitásért!” :) Ugyanis nagyon kellett pisilnem, gondoltam felmászok a dombtetőre, ott senki nem lát, viszont a kiszemelt helyen egy olyan növény volt kis foltban, amit egész délelőtt kerestünk. Elkiáltottam magam, feljött Mike, megcsodálta, megdícsért, de megkérdezte, hogy mit kerestem itt, távol a többiektől, mire én csak mosolyogtam és mindent megértett. :)) Végülis sikerült felmérni a gyepet, amiről kiderült, hogy nem is rossz, átlagosan 15 fajnál több van egy négyzetméteren. Hurrá-hurrá! :))) Este még meghallgattuk Andris előadását: az itteni mocsár esetleges átalakítási tervét dolgozta ki olyan szemszögből, hogyan lehetne gazdagabb a madárvilág. Olyan ügyesen összerakta, hogy utána több mint egy órán keresztül ötleteltünk, kerestük a megoldásokat. Majd vacsora és este hosszas beszélgetés Csillával, szegény kipanaszolta magát, milyen borzalmas világ van a Hortobágyon! Újabb visszaigazolás, mennyire jól döntöttem, bár ezt drága jó bátyám már régen megmondta. Öreg éjszaka feküdtem le aludni, de nagyon nem aggódtam, a farmos napokat fáradtan is túl lehet élni.

Csütörtökön farmra éhesen ébredtünk! :)) Amikor Jack bejelentette, hogy a nagy eső miatt, ami újra felütötte a fejét, elmarad a farmos önkéntes nap, alig bírtuk megállni, hogy ne ugráljunk örömünkben! :)))))) Örömünk hamar alább hagyott, amikor bementünk az itteni raktárba és megnyertük a rendrakást! Ezeréves cuccok össze-vissza bedobálva…Az átláthatatlan káoszt úgy kellett rendbe tenni, hogy minden eszközt fel kellett címkézni, majd leltárba venni és gondosan elpakolni, logikusan. A logika kicsit vicces, mert a magyar logika módszeresen ellenkező irányba tart az angollal, röhögtük is, hogy biztos semmit nem fognak megtalálni. :))) Mindenki holtponton volt, úgyhogy dőlt a sok hülyeség, közben rádiót hallgattunk, abból is dőlt a sok hülyeség, a vége az lett, hogy visítva röhögősen, könnyesre nevetett szemmel, de rendet raktunk a raktárban és olyan sok helyet csináltunk, hogy az irodában levő dobozok is befértek végre. Hatalmas taps nekünk megintcsak! :))) Pontban délben megültük a félidőt, amit igazából csak az jelzett, hogy felugrottam a helyemről, szaladtam egy kört és kikiabáltam, hogy FÉLIDŐŐŐŐŐŐŐŐŐ!!! :)))) Hihetetlen!! Utána sokat beszélgettünk róla, hogy milyen távoli élmény mondjuk a tengerparti kirándulás, vagy a szarrá ázós kerítésépítés, és hogy milyen távolinak tűnik az augusztus 13. Viszont tudjuk azt is, hogy nagyon hamar el fog telni a másik fele is és ki kell használni minden percét. Rajtam nem fog múlni, az biztos! :)) Andris és Anna bementek vásárolni Totnesbe, én most nem mentem, helyette rendet vágtam a konyhában és előkészítettem a vacsorát: rakott kelt csináltunk Annával, angolkáink meglepődtek, hogy kelkáposztából is ki lehet hozni finom kaját. Kaptam fogkefét az emberek falujából, úgyhogy nem kell tovább a 2 centis szárral rendelkező fogkefe-csökevénnyel bíbelődnöm! :)) Este beszélgettem Anyáékkal és Apukám megállapította, hogy valószínűleg elég sok időre lesz szükségem a hazamenetel után, hogy a csütörtöki napról ne a bolondsimogatás jusson majd eszembe, hanem a piaci nap és a romantikus túrós asztal! :)))

Pénteken reggel egy gyorstalpalló angolórát tartott Mike, de már nagyon zabszem volt a seggünkbe, annyira mehetnékek voltunk a Bioblitz-re, úgyhogy humorosra vette a figurát szerencsére. :)) Mindenkinek ragasztott egy cetlit a homlokára, ki kellett találni, hogy mi van rajta, neki a kutyanyálat írtuk, az enyémen paróka volt, én találtam ki legutoljára, valahogy nem egy szokványos tárgy, ami a barkóbán előjöhet. :))) Miután mindenki kitalálta, hogy éppen olimpiai láng, időjárás előrejelzés vagy hulla-hopp karika, elindultunk Paignton-ba az állatkertbe. A feladat a következő volt: adott idő alatt (4 óra) minél több fajt (a természetes élővilágból) összegyűjteni, lefényképezni, listát írni róla és leadni az idő leteltével. Mike, Anna és Balázs a növényekre, mi pedig a madarakra specializálódtunk Andrissal, együtt maradt végig a csapat, körbejártuk az állatkertet, leadtuk a papírt, meghívást kaptunk szombatra is, amikor a szomszédos parkban kell ugyanezt megcsinálni. Andrissal megbeszéltük, hogy mindenképpen jövünk, addig sem kell otthon ülni. :)) Egyedül azt sajnáltam, hogy nem jutott póló, bármennyire is szépen mosolyogtam, de sebaj. Utána maradt még némi idő sétálgatni az állatkertben: nagyon szép állatkert, kifejezetten tetszett az, hogy hatalmas kifutói vannak az állatoknak, nem az a cél, hogy minél több állat legyen, hanem kicsit kevesebb, de azok mindenképpen jól érezzék magukat, ne dilinkózzanak, mint szegény nyíregyházi jegesmedvék. Egy szó, mint száz, nagyon jó kis nap volt, jól esett kicist kimozdulni, új emberekkel beszélgetni, madarászni, kutatni, meg ugye az állatkert az kicsit mindig visszavarázsolja az embert a gyerekkorába, főleg ha vannak kismajmok is! :))) Jókedvvel, bőséggel hazaindultunk, élménybeszámolót tartottunk Jack-nek és Katy-nek, elkértük a kocsit holnapra, meg is kaptuk azzal a feltétellel, hogy el kell vinnünk egy pavilont is, de ezt simán bevállaltuk. Mondtam, hogy hajlandó vagyok fel is állítani, mert elég nagy gyakorlattal rendelkezem már ezen a téren, hála a sok-sok családi rendezvénynek és nyaralásnak! :)) Jack alternatív programnak felajánlotta azt is, hogy szombaton mehetünk a farmra, mert megkezdik az építkezést a nagy istállón belül: két műhelyet alakítanak ki, ahhoz kell felhúzni a belső falakat. Valahogy elvetettem magamban ezt az ötletet, ha nem muszáj, nem falazok. :)) Vacsora után lefeküdtünk aludni, eléggé elfáradtunk az egésznapos sétálásban.

Nos, mint említettem, szombaton nem a falazást választottuk, hanem újra Paignton-ba utaztunk. Elég kalandos volt, ugyanis leparkoltunk az állatkertnél, kaptunk tegnap egy térképet, hogy merre kell utána mennünk, de elég komplikált volt, ráadásul a pavilon is a nehezebbik fajtából való volt. Végül odaértünk, örültek nekünk, de póló ma sem jutott, kérni meg nem akartam, mert az tarhálás lett volna, az meg olyan égő. :) Hipp-hopp felállítottuk és lecövekeltük a pavilont, majd elmondták az eligazításnál, hogy a növényhatározós részre kellenének még önkéntesek. Félve megkérdeztük, hogy nem lehetne inkább madarászni, mondták, hogy jön mindjárt egy fickó, aki madarász és biztos neki is kellenek önkéntesek. Fellélegeztünk! :) Két madarász nem sokat konyít a dudvákhoz, hiába volt már néhány napos tréningünk, nem számít! Úgyhogy csatakoztunk a bácsihoz, nagyon jófej volt, sokat beszélt velünk, tanított is sok madaras dolgot, kellemes kis séta volt. A legviccesebb mindenképpen az volt, amikor Andris megkérdezte tőle, hogy mivel foglakozik egyébként, talán tanár? A fickó meg csak lazán közölte velünk, hogy ő az állatkertnek az igazgatója!!! Alig bírtuk visszatartani, hogy ne essen le az állunk, annyira meglepődtünk, hogy a szép állatkert igazgatójával csak úgy lazán, családiasan madarásztunk. :)) Tanácsolt egyébként pár helyet, hogy hova menjünk el madarászni, mit érdemes megnéznünk, míg itt vagyunk. Mondta azt is, hogy ha van kedvünk, a program után menjünk velük vissza az állatkertbe szétnézni. Úgyhogy lebontottuk a pavilont, visszavittük a kocsihoz, de mire odaértünk a bejárathoz, a csapat többi része eltűnt, így be kellett vennünk az Ibus-féle gondosan kidolgozott idegenvezetős mosolyt, ártatlan boci szemmel kombinálva. Bájosan megmondtam a pénztáros néninek, hogy élőhely-felmérni voltunk és hogy úgy hallottuk, hogy lehetőség van szétnézni az állatkertben! Beengedtek minket sok szeretettel, mondta Andris, hogy ő már a könyvvásár se volt észen, de ez több a soknál. :)) Nos, szerintem nem hiába mondja Kowa, hogy „a mosoly varázsol”! :))) Körbenéztünk még ott, ahol tegnap nem volt érkezésünk, majd hazaindultunk, bevásároltunk egy-két dolgot Totnesben. Miután megérkeztünk, Anna mondta, hogy hívta Jack, hogy ha hazaérünk és van kedvünk, segíthetnénk a farmon. Andris elment, mi pedig üzentünk vele, hogy maradunk és csinálunk vacsorát mire megjönnek. Így is lett, viszont mikor megjöttek, nagy fehér főnökünk közölte velünk, hogy lenne egy kis pluszmunka este fél 9-tól fél 11-ig: van egy csoport, aki szabadtéri tüzet rendelt esti programnak és nekünk kellene a háttérbe őrizni a tüzet, hogy ne aludjon ki. Kicsit bosszús voltam, hogy ez kicsit megalázó, hogy mi őrizzük más tüzét, mint valami cseléd, de mivel a többiek elvállalták, nem puffogtam, viszont Annával gyorsan megittunk 2-2 pálinkát, hogy ne fázzunk. :)) Közben elkezdett esni az eső, összeszedtük a csapatot, felkísértük őket, leültek, mondtuk neki, hogy lent leszünk a fásnál, ha kellünk. Arra lettünk figyelmesek, hogy egyszerre elkezdtek skandálni valamit, igencsak valami szeánsz volt, mert elég sok volt az indiai a csoportban. Annyira kellett nevetnem a helyzeten, hogy mi beázva a fás féltetős alatt szombat este azt hallgatjuk, ahogy egy szekta éppen megtartja éjszakai szeánszát. Elég vicces szitu volt. :)) Olyan 11 körül léptek le, míg eloltottuk a tüzet, kapcsolatunk új szintre lépett: a zseblámpa fényénél elszavaltam a Sün Balázst, mire az volt a reakció, hogy Ibus, te sokszor vagy gyerekes és sokszor vagy hülye, de maradj meg ilyennek! Szakadtak a röhögéstől! Andris még a hosszú kabátjában utána előadta szakadó esőben a fej nélküli lovast, ezzel kiteljesedett a sírva nevetés újfent! :))) Hazaértünk, dumáltunk még egy csomót, megint megállapítottuk, hogy nem vagyunk normálisak és lefeküdtünk aludni!

Vasárnap délig aludtam, nem titkolom, nem szégyellem, de hétköznap valahogy mindig éjszakáig fent kukorékolunk, így az alvás a legkevésbé hangsúlyos dolog. :)) Reggeli után elhatároztuk, hogy kifekszünk napozni a folyópartra, mert nagyon szép idő volt. Vittünk két pokrócot, könyveket, gyümölcsöt, lesétáltunk a fürdőház mellé és jól nekiláttunk a semmittevésnek, mert mindenkinek erre volt igénye. Közben beszéltem Imrussal, gyors élménybeszámolót kaptam a motoros találkozóról, de ha nem is mondott volna semmit, akkor is sejtettem volna a hangjából, hogy nem volt gyenge buli… na majd jövőre! :)) Annával hamarabb visszaindultunk mint a fiúk,én beszélni szerettem volna az otthoniakkal, de nem voltak fent, viszont örülök, hogy elindultunk hamar, ugyanis a hasam iszonyatosan elkezdett csikarni félúton, lefőttem, azt hittem haza sem érek, Anna már nyitotta előre az ajtót. Mikor kijöttem a wc-ből, mondtam neki, hogy akkor kapcsolatunk egy újabb szintre fog lépni a következő kérdésemmel: neked nem volt hasmenésed? Kiderült, hogy neki is. Majd hazajött Balázs és Andris, tőlük is megkérdeztem, Balázs mondta, hogy ő épp oda igyekszik, szóval ne tartsam fel. :))) Úgyhogy kiderült szépen-lassan, hogy mindenkinek voltak/vannak problémái, Balázs szerint most lettünk igazi család. :)) Nem tudjuk mitől, milyen kaja lehetett a mumus, abban egyeztünk ki, hogy tegnap biztos valami tisztító szeánsz volt a tűznél és még mi is a hatósugarában voltunk a mormolásnak, ez lehetett az oka az össznépi hasmenésnek! :)))) Abba bele sem mertünk gondolni, hogy milyen vasárnapja lehetett a csoportnak! :)))) Megírtuk a beszámolókat és úgy határoztunk, hogy nem főzünk komoly vacsorát, mert a gyomrunk nem kívánja a főtt ételt, csak egy kis teás-kenyeres vacsi volt. Mikor visszajöttek Jack-ék, megkérdezték milyen napunk volt, csak azt mondtuk, hogy igazi semmittevős. Utána csak összenéztünk, mosolyogtunk és megbeszéltük, hogy az eddig használt „don’t fos!” jelmondatunkat a mai naptól át kell értelmeznünk! :)))

Folyt. köv. puszi :)