Újabb hét kezdődött el, szokásos hétfői nappal. Reggel 9-kor eligazítás, heti terv elkészítése. 10-re mentünk a kertbe, ezúttal ott volt Jane, kérte is az elnézést, hogy nem volt a múlt héten, mi meg jót mosolyogtunk magunkba, hogy biztos sokáig tartott az asztalon táncolás, ha már születésnapja van az embernek. J Jó szemetek vagyunk… A feladatunk nem volt valami hálás: gyomláltunk! A Főépület körüli díszkertbe ettük be magunkat és nekiálltunk megtakarítani a dísznövények környékét. Közben valahogy eszünkbe jutott a Bakterház, úgyhogy apránként az idézetekből összeraktuk szinte az egész filmet. J Ekkor hirtelen odalépett Jane, hogy fejezzük be a munkát, mert Jack az egész csapatot, aki a birtokon dolgozik, elviszi a Farmra. Extra-randi pritti Tonyóval, és már rögtön a hét elején, ennél szebbet nem is kívánhat az ember! J J Jack és Kate körbemutatta a csapatnak, min is dolgozunk, hogy fog kinézni a farm, ha minden munkálat elkészül, illetve arra kérték a többieket, hogy bármilyen ötletük, észrevételük van, azt jelezzék, segítsék a munkájukat. Dícséretet kaptunk, hogy szép lett az ebédlő, amit jólesően köszöntünk meg. Ebéd után a csapat kettévált: Annával és Kate-vel elmentünk bevásárolni, addig a fiúk előkészítettek egy területet a folyóparton, ahova majd a madárlest fognak (fogunk) építeni. Vásárlás után Annával megcsináltuk a szokásos madármegfigyelő túrát, közben kitaláltuk, hogy este palacsinta lesz. Amikor elkezdtük csinálni, kiderült, hogy a serpenyők tökéletesen alkalmatlanok a feladatra, váltottunk császármorzsa üzemmódra. Azonban a serpenyők ebben sem akartak engedelmeskedni, úgyhogy a végeredmény: sírva röhögés, két nagy csirizes gombóc, sajtos tészta B-terv és meglepett angol fejek. J J Elmeséltük, hogy jártunk, amint utána ők is nagyon nevettek, viszont kíváncsiságuk elég nagy volt, úgyhogy bele-belecsíptek a félig átsült masszába, kentek rá lekvárt, porcukrot szórtak rá és megállapították, hogy nem is lenne ez rossz. Persze, hogy nem, csak sem formára, sem állagra nem stimmelt… J Közben Mike is visszaért, megtréfáltuk azzal, hogy a másik csirizes gombócot neki hagytuk vacsorára, de csak ütögette, nem tudta mire vélni. J J Utána persze elővezettük neki a tésztát, ez már jobban tetszett neki. Ezután én következtem szerelmesnek lenni, olyannyira belemerültem, hogy apránként mindenki lefeküdt aludni, 1 órakor eszméltem, hogy nekem is csatlakozni kellene, mert nem bírom majd az egésznapos trappolást. Ja, és elkezdtem izgulni, hogy vajon érkezik-e látogatóm a héten. J

Kedden reggel Anna prezentációjával kezdtünk, a támogatási rendszereket foglalta össze, nagyon ügyesen, érthetően. Utána még mentek az agyalások, mit hogy kellene változtatni a farm területén, hogy magasabb támogatási fokozatba kerüljön. Jack megkért bennünket arra, hogy fejezzük be a területfelmérést, amit hetekkel ezelőtt kezdtünk el: hol vannak kőfalak, sövénysorok, nagyobb fák, műemlékek stb. Mike csatlakozott hozzánk és nekiláttunk. Gyönyörű idő volt, úgyhogy jólesett mászkálni ide-oda. Megkaptuk a hiányzó területek listáját, amit vizsgálnunk kell. A csapat kettévált: Anna és Andris völgynek le, mi meg Balázzsal és Mike-kal hegynek fel. J Valamiért fülig érő szájjal közlekedtem, kérdeztem rengeteget, most valahogy jobban benne voltam a kommunikációban, mint egyébként. J Másztunk drótkerítést, csípettük magunkat a csalánnal, akadtunk fel szedres sövénysorban, de végül összeállt a térkép. A három különböző felmérésből összeraktuk a végleges térképet, jólesően nyugtáztuk, hogy megint ügyesek voltunk. Rakott karfiolt csináltam vacsorára, jól bakajáltunk, majd előkerült a maradék pálinka is, ugyanis Mike-kal elkezdtünk beszélgetni, mesélt arról, hogyan tanulta meg a magyar szavakat és talán az egyik legviccesebb párbeszéde az volt, amikor bement egy kocsmába és azt találta mondani a pultosnak, hogy „kérek egy pelenkát”! J Azt mondta, örök életre megjegyezte a pálinka szót. Ittunk egyet-egyet, nagyon tiltakozott, hogy nem akarja elinni előlünk, de mondtam, hogy nyugodtan, mert elvileg már úton van az utánpótlás. Ezután a fiúkkal megnéztük az Álmosvölgy legendáját. Én már kb. ötödjére láttam, a fiúk most először, nekik nem tetszett, én meg még mindig imádom az örök 11-esemet. J

Szerdán monitoring-vizsgálat volt újfent a feladat, ha már ez a fő profilunk az ittlétünk alatt. Egy elég susnyás területen kellett kb. 50x50 centis linóleumlapokat keresnünk, ugyanis ezek alatt elvileg hüllők pihennek. Nehéz volt kiszúrni a hónaljig érő csalánból, de párat megtaláltunk, az egyik alatt volt lábatlan gyík, aminek kitörő lelkesedéssel örültünk. J Mindeközben nem vettük észre azt sem, hogy egy elég vizenyős részen vagyunk, sikerült is bokáig süllyednem a forrásba, no de a lábatlan gyík-felmérésért bármit… J Mindezt persze ismét gondosan lefényképeztük, hogy lássa a mélyen tisztelt diploma-kiadásért felelős bizottság, hogy hüllő-monitoringban is nagyon jók vagyunk… Ezután ismét kettészakadtunk: Anna és Andris visszament a tegnapi területükre, mert volt, amit nem néztek át alaposan, mi pedig megkerestük a hiányzó peleodúkat. Itt valahogy nem voltam most lelkes: tűzött a nap,a gyep nyomta fel a párát, másztuk a dombokat, megint hónaljig érő csalán, és minden egyes peleodú benne a szederbokor közepében… valahogy nem tudtam most ezt értékelni. A maradék 30 odúból csak egyet nem találtunk meg, szóval így is szép volt az arány, igaz egyikben sem volt pelére utaló jel, szóval ez nem egy sikeres sztoriként kerül bele a nagykönyvbe. J Visszaértünk, megebédeltünk, közben jött a hívás: Imi hívott, hogy elvileg itt van!!! Dobtam el kanalat, villát és szaladtam ki a ház elé. Sehol senki. Nagy nehezen sikerült felhívnom, kiokoskodtuk, hogy még Ashpringtonban van, oda vitte a GPS, de onnan már egyenes útja volt, úgyhogy 5 perc múlva itt is volt. Annyira örültem!!!!! J J Csomagot cseréltünk, bejött a házba, bemutattam a többieknek, majd megkérdeztem Mike-tól, hogy kaphatnék-e egy órácska szabadidőt, körbesétálni erre-arra. Rendes volt, mondta, hogy akkor eltoljuk egy órával az angol órát és menjek nyugodtan. Megmutattam Iminek a madaras túrát, mert szerintem azok a legszebb területek: mondta, hogy ez nem alföldi gyereknek való, eléggé kifáradt, de azt is mondta, hogy nagyon szép helyen vagyok! J Ezután elköszöntünk, puszilok mindenkit ezúton is és köszönöm, hogy ez így összejött, mert jól esett a kis lelkemnek. J Angolórán nem lehetett lelőni, valami hülyeségen mindig elnevettem magam, de elkönyvelték annak, hogy most túltengnek bennem a boldogság hormonok. Meg amúgyis tudnak már hova tenni… J Bekészítettük a vacsorát: csirkecombot sütöttünk, és míg sült, megnéztük a Láthatatlan madárfotóst. Újfent meg kellett állapítanom, hogy ez a fiú nagyon tud! J Este neteztem még egy kicsit, majd nyugovóra tértem, boldogan, hiszen tudtam, hogy csütörtök reggelre fogok ébredni…

Csütörtök reggel korábban indultunk a megszokottnál, ugyanis a madárlest építő fiúknak elfogyott a faanyaga, úgyhogy jó pár nehéz, vízzel megszívott fenyődeszkát lehordtunk nekik. A derekam nem volt hálás, szegény Annát sajnáltam legjobban: a maga 50 kilójával hasonló súlyú deszkákat cipelt. Elismerésem! Jack elszámolta magát időben: a fiúkat otthagytuk, ők fejezték be, mi pedig addig összeszedtük az eszközöket, ami a mai önkéntes naphoz kell. Megérkeztünk a farmra: az összes kedvencem ott volt, indulhat a nap. Mike-kal azt a feladatot kaptuk, hogy ásóval háncsoljunk le egy fenyőoszlopot. Ásóval, értitek!!! J Lefőttem rendesen, mert nem egy megszokott eszköz volt, amivel végre kellett hajtani a feladatot, de megcsináltuk. Közben meghozták a mi fiainkat is, végeztek a fahordással. Az ő feladatuk egy kis költségvetésű napenergiát használó, tetőre felszerelhető vízvezetékrendszer elkészítése volt, a miénk pedig a szokásos: kerítésépítés. J Már Jack is tudja, hogy nem a kedvencünk, de megcsináltuk: tyúkoknak, kismalacoknak kellett egy kinti kutricát csinálni. Közben odajött az egyik delikvens, aki a múlt héten megfogta a kezem, most megszagolt, gondolom nyugtázta magában, hogy valóban itt vagyok ezen a héten is, ahogyan azt az előző csütörtökön megígértem, majd felragyogott az arca és indiánszökdelés-szerű mozdulatsorral távozott. A hátamon futkos a hideg ilyenkor, mert ijesztő, bizarr helyzet… Jelentem, kerítésgyártás közben elsütöttem az első angol szóviccemet, az Ibusos szóviccek ezen a nyelven hamisíthatatlan angol humort testesítenek meg!!! J J A sok kerítés-építés miatt, amit általában többször nyertünk meg Annával, mint a fiúk, elneveztem magunkat „fencing Queen”-nek (fencing=kerítésépítés) és el is kezdtem dúdolni az ABBA Dancing Queen dallamát, amiből nevetés kerekedett ki, angol részről is. J J A munka befejeztével bevittük a szokásos önkénteseket Totnesbe, visszafele úton bevásároltunk, majd irány a szokásos csütörtöki frizbizésre. Tudom, bátor kijelentés második alkalommal más szokásnak nevezni, de megkockáztatom… Mindenesetre, ha rajtam múlik, megyek minden alkalommal, meg olyan jól esik mozogni. Túl nagy volt a szél, úgyhogy a minimális frizbizést focizás követte, csak öten voltunk, elbohóckodtunk 1,5 órát, utána vissza a házba, Mike már vacsorával várt minket: megint nem tudom a kaja nevét, de jó volt, ez a lényeg. J Utána nyakára léptünk a pálinkának: Jack, Mike, Anna, Balázs és jómagam. Beszélgettünk, töltögettünk, Mike mondta is, hogy nem biztos hogy túl sok lesz az a 2 liter amit hozott Imi, valószínűleg el fog fogyni augusztusig. J Közben segítettünk Kate-nek cipőt választani a ruhájához, ez igazából nem lényeges mozzanat, talán csak azért emelem ki, hogy lássátok, összekovácsolódott a csapat, ha már ilyenekről is folyik a beszélgetés. J Este mindenki jót aludt a pálinkától átitatódva…

A pénteki nap megint papírmunkás nap volt, tehát kissé uncsi… J Mike elmagyarázta, mit is kellene pontosan csinálni a National diplomához, ugyanezt folytatta Jack is délután, úgyhogy valószínűleg összerakjuk ezt a hétvégén nagyjából és így tudjuk majd pótolgatni, csinosítgatni, ha megvan a bázis. Eközben a fiúk elmentek agyagot hordani valamilyen kisebb tóhoz, vízzáró réteget csináltak, hogy ne szívódjon olyan hamar fel a csapadék. Kimostunk, délután elmentünk madarászni, közben kaptunk egy 21 éves fényképész fiút, akit nekünk kell istápolni, hogy jól érezze magát. J Kicsit ilyenkor elkeseredek, ugyanis ez a fiú 5 éve fényképészetet tanul, van egy pöpec fényképezőgépe, rengeteg jobbnál-jobb felszereléssel, amire nekem szerintem esélyem nem lesz soha. És ez a fiú ezt fogja csinálni élete hátralevő részében, mert megél belőle! Mi pedig örülhetünk, ha a szabadidőnkből jut egy kicsi hódolni a hobbinak. Na mindegy… Este csináltunk gyorsan egy kis bolognai spagettit, én pedig sütöttem egy kis almás sütit, aminek megint nagy sikere volt. Már egyébként is hiányoltuk a süteményt, úgyhogy hamar bepusziltuk a nagy tepsivel. J Este minimális netezést követően alvás következett.

Szombaton sokáig alvással és kenyérre várással indult a nap. Ugyanis nagyokosan nem tettünk be előző este kenyeret, így várnunk kellett. Én szerencsére a 3 órás kenyérsütő programból átaludtam kettőt, úgyhogy nem sokáig kellett „éheznem”. J Utána Annával és Andrissal bementünk Totnesbe, mert elvileg a királynő uralkodásának 60. évforulója alkalmából programok lesznek. Semmi nem volt! J J Zászlóval tele a város, program sehol, de sétáltunk, piacoltunk egy kicsit, Pankának vettem egy fülbevalót. Vettünk péksütit, megettük egy parkban, közben dumáltunk. Időközben megérkezett Andris felesége, Erika, itt fog vendégeskedni a hosszú hétvégén. Ők elindultak várost nézni, mi bevásároltunk ezt-azt Annával a hétvégére, majd hazacipekedtünk. Az utolsó párszáz méteren eleredt az eső (nyilván), de nem áztunk meg vészesen. Utána kajálás, majd punnyadás. Este Kate és Jack főztek vacsorát, kaja után netezés és megint fél1 volt, hogy feleszméltem, már megint egyedül vagyok ébren. Fürdés-fekvés.

Vasárnap megint sokáig alvás és punnyadás. Blogírás, netezés, kajálás, ebből állt a délelőtt, nem valami izgi, de kell néha ilyen is. J Erika és Andris bementek Totnesbe, úgyhogy hárman maradtunk, közbe-közbe benézett a fényképész fiú is. Délután Jack, Kate és a fényképész fiú elment, hármasban nekiültünk netezni, késő délutánig ontottuk a hülyeségeinket közben, gagyibbnál-gagyibb zenéket összeválogatva, úgyhogy hirtelen eltelt a délután. Este sült csirkét csináltunk krumplipürével, megint nekiálltunk pálinkázni, bár jobbára Annával iszogattunk, nekünk volt rá igényünk inkább. J Utána megnéztük a 4 esküvő, 1 temetést, aminek egyedüli baja az volt, hogy romantikus vígjáték volt. J Majd alvás, bár az én agyam a prezentáción járt, sokáig nem aludtam, viszont fejben összeraktam az egészet, úgyhogy remélem jó lesz. Ennyit az ötödik hétről...

Folyt. köv. puszi J

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.