Legjobb döntésünk volt vasárnap este, hogy beszedtük a már majdnem megszáradt ruhákat, gondolva arra, hogy talán esni fog. Esett… Hétfő egyébként itt munkaszüneti nap, ugyanis nagyra becsült királynőjük születésnapját ünneplik: választhattunk, hogy akarunk-e dolgozni. Mivel piszkosul kipihentük magunkat a hétvégén, és amúgy sem voltunk nagyon leterhelve, nyilván akartunk valamit csinálni. Jack elmondta, hogy ezentúl minden hétfőn délelőtt a szomszédos kiskertben fogunk besegíteni: gyomlálni, palántázni stb., cserébe pedig a kiskert ellát minket némi zöldséggel, ami nagyon jó lesz egy-egy vacsorára. A mai feladatunk az volt, hogy a kert egy részén előzőleg levágott invázív fajnak számító babérfától megtisztítsuk a területet: tüzet raktunk, az apraját elégettük, a nagyobb rönkökből ill. faágakból pedig egy rakást csináltunk. Annyira vehemensen égtek a nagy levelek, hogy még a pernyeként szálló maradványok is forróak voltak: az egyik nagyon ügyesen a nyakamra esett, kisebb égési sérülést okozva. Már mosolyogják a többiek, hogy nyilván velem történik ez, szoktam is mondani, hogy nekik nem kell attól tartani, hogy bajuk lesz, nekem pedig megtérül a tetanusz ára. J Ebéd után kiscsapatunk kettévált: Balázs és Anna elment a madármegfigyelő túrát végigcsinálni, ugyanis ma volt a legalacsonyabb a vízszint a folyón. Itt ugyanis napi kétszer változik az apály-dagály, nekem ezt a változást is újdonság látni, a szuperhold miatt pedig különösen alacsony volt a vízszint. Mi pedig Andrással csatlakoztunk Kate-hez és bevásároltunk. Megmutatta ők hova szoktak járni, ugyanis figyelni kell az etikus vásárlásra is, azaz ne a nagy szupermarketekbe járjunk, hanem a kisebb termelőket is támogassuk. Erről is híres többek között Totnes. Nekem ezzel nem is lenne bajom akkor, ha mi is annyit keresnénk, mint az átlag angolok, de így ingünk-gatyánk rámenne, ha mindig odafigyelnénk az etikusságra. Így viszont próbáljuk megtalálni az egyensúlyt a környezettudatosság és a rendelkezésre álló pénzkeretből való helyes gazdálkodás között. Maradjunk annyiban, hogy nem egyszerű. J A nap pozitívuma Kate volt: eddig is látszott rajta, hogy aranyos, de ma többet volt lehetőségem beszélni vele, és egy nagyon rendes, közvetlen lány, szívesen segített, elmagyarázta az itteni vásárlási szokásokat, ugyanis kíváncsi voltam az ő ízlésükre is, ha már együtt eszünk, nyilván úgy kell vásárolni, hogy a két kultúra valahol találkozzon, de úgy gondolom nem lesz ezzel baj. Délután a csapat újra egyesült, begépeltük a madármegfigyelési adatokat, majd vacsora-készítés, beszélgetés. Este angoloztam kicsit, mert elég sok szó van, ami még fehér folt, próbálom feltornázni magam. J Ja, és még valami: megtanultam kenyeret sütni, ugyanis a szükség nagyúr. Egyik este Kate elfelejtette megcsinálni, Andrással összedugtuk a fejünket, hogy kipróbáljuk a gépet, úgy voltunk vele, ha el is rontjuk, akkor is ott vagyunk mint eredetileg, hogy nincs kenyerünk. Szerencsére sikerült, úgyhogy azóta rutinos kenyérsütők vagyunk. Ezt a mai napot sikerült bő lére engednem, elnézést érte, de valahogy rengeteg a mondanivaló és hát tudjátok, hajlamos vagyok csacsogni és ki-kitekintően beszélni. :D

Kedden egy nagyon különleges programmal kezdtünk: meglátogattunk egy 70éves nénit, aki éppen kőfalat épített, ugyanis ennek nagy hagyománya volt itt régen Angliában, viszont ma már csak kevesen űzik a szakmát, mint pl. ez a néni is. Különleges volt látni ahogy a csepp öregasszony pakolgatja puzzle módjára a nagy köveket és összeáll az a kép, amit egy természetfilmben is látni. J Utána vissza a házba és a nap hátralévő részében Jack részletesen elmondta, milyen programokba kapcsolódhatunk be a maradék 13 hét alatt. Délutánra össze is állt mindenkinek az a pár téma, amerre orientálódni szeretne. Jómagam 5 témát választottam, amiben fejlődni szeretnék: 1: angoltanulás, 2: minden, amit a madarakról tudni lehet, 3: erdészeti ismeretek, 4: kisemlős monitoring(vidra, pele), 5: biodiverzitás modellezés, védelem. Szerintem nagyon komplex, és ha mindenbe beleláthatok úgy, ahogy azt elmesélték, akkor nagyon boldog ember leszek. J Jack volt a soros vacsorafőzésben, mi addig elmentünk megnézni, mit fényképeztek a vidramegfigyelő kamerák egy hét alatt. Többszáz képet csináltak, és volt közöttük szerencsére több használható kép: vidrákat, borzot és rókát sikerült lencsevégre kapnunk, kaptunk is érte dícséretet. Este megvacsoráztunk, ma már egész jól ment a beszélgetés közben. Ja, és megfogadtuk, h az angolok jelenlétében mi is angolul beszélünk egymással is, mert ez a legjobb módja annak, h angolból is sokat fejlődjünk. Imádom a csapatot, mert annyira azon van mindenki, hogy tanuljunk: összedugjuk a fejünket ha valamit nem értünk, segítünk egymásnak a hiányos területekben. Andrással pl. madarakban tudjuk kisegíteni a többieket, ők meg növényekben nagyon jók, tanítgatjuk egymást. Ahogy Balázs fogalmazott: nem versenytársai vagyunk egymásnak, hanem egy csapat, és mindannyian tanulni jöttünk és nem véletlenül rakták össze ezt a 4, különböző érdeklődési körű embert. Igaza van!!! Szeretem azt, hogy nem néznek hülyének, amiért örülök valamilyen madárnak, vagy percekig nézek egy növényt stb., úgyhogy nekem arra is jók lesznek ezek a hetek, hogy kiélvezem azt, hogy szakmabeli emberekkel vagyok sorozatosan körülvéve! Az este záróakkordja egyébként az volt, hogy meghallgattam online a Petőfi rádióban a Paddy egyórás akusztikus műsorát, úgyhogy mosolygok! J https://www.youtube.com/watch?v=pjMIFyAYecE

Szerdán kicsit különváltam a többiektől, megkezdődött ugyanis az erdészetes foglalkozás, amihez én is csatlakoztam. Két itteni ember (Stuart és Christie) vezeti a kurzust, 10 héten keresztül minden kedden és szerdán tartják, de én megbeszéltem velük, hogy csak heti egy napot megyek, ugyanis így nem maradna elég idő a többi programra. Készségesek voltak és örültek már annak is, hogy egyáltalán érdeklődök az erdészet iránt. És ami a legszuperebb volt az egészben: elindultunk délnek, egészen a tengerig. Bizony… láttam a tengert! J Hatalmas! :D Az volt az egyedüli baj, hogy akkora köd volt és eső, hogy fényképezni esélytelen volt. Egy olyan farmra mentünk (Beeson, Devon megye), aminek ez volt a célja, hogy fenntartható módon tudjon gazdálkodni. Egyébként ez a tanfolyam erdészeti alapismereteket tanít, jelenleg munkanélküli embereknek. A mai foglalkozás az ültetésről, trágyázásról szólt. Több következtetést vontam le a mai napból. Kezdem azzal, hogy nálunk otthon, ha a munkaügyi központ kiközvetíti a szerencsétleneket tanfolyamra, biztos nem viszi oda a helyszínre, de főleg nem gondoskodnak az ebédjükről: no a mi természetvédelmi szervezetünk ezt is állta. Oké, hogy „csak” szendvics volt, de megpakolhattad úgy, ahogy nem szégyellted. Az effektív munkavégzés kb. 1 óra volt: ezidő alatt felástunk egy kb. 2méter*2méteres gyepet 10-en, hoztunk rá komposztot, azt bedolgoztuk a talajba és ültettünk bele szamóca-palántákat. Nekem ez semmi munkának nem tűnt, az angol fiatalok meg alig voltak el, hogy ez milyen nehéz munka és hogy milyen csodás dolog ennyire közel kerülni az anyaföldhöz… rám meg megállapították, hogy már biztos nem először volt a kezemben ásó. Nem akartam mondani, hogy ez az otthoni munkamorálhoz képest csak egy kis bohóckodás. :D Utána pár gyümölcsfa tövébe vittünk némi trágyát, majd mindenki boldogan beszállt a kisbuszba és elindultunk haza. Kb. este 5-re értünk vissza, addigra a többiek is megérkeztek már: ők terület-felmérésen voltak, térképeken kellett berajzolniuk az élőhely-típusokat, rendesen szarrá áztak. L Megbeszéltük a napot, vacsorával nem kellett bajlódni, mert valami foglalkozásból maradt ki tésztás kaja és már tudja szerintem mindenki, hogy maradék-eltakarításban ránk lehet számítani. Kaja után nyugovóra tértünk.

Tartottam már reggel a csütörtöktől, ugyanis újra önkéntes nap, újra a farmon, újra kerítésépítés és újra a sérült emberekkel. L Reggel nem nehéz kitalálni mire ébredtünk: arra, hogy esik! J Esőkabátot, vastag pulcsikat fel, irány a farm. Új arcok is voltak, meg régiek is. Az újak közül kiemelnék egy bácsit, akit csak öreg Bruce-nak neveztünk el, mert olyan laza stílusban beszélt és olyan agyonázott cigiket szívott, mint Bruce Willis bármelyik filmjében. Az öreg pólóban nyomta végig a szakadó esőben, pedig volt esőkabátja, de hát szegény nem volt százas, több társához hasonlóan. Balázs mesélte, hogy tegnap a területfelmérés mellett egy kis villanypásztor-telepítés is feladat volt, ő szúrta lefele a póznákat, utána meg az egyik sérült módszeresen szedte fel. J J J Tisztára, mint valami bugyuta vígjátékban! J Úgyhogy kezdhette elölről! J Ma folytattuk a múlt héten abbahagyott kerítést, úgy látszik nem sürgős, ha megvárt minket. Nap végi mérleg: szarrá áztam, nadrágom teljesen, csizmából is borítottam ki kb. fél liter vizet, úgyhogy nem voltam valami boldog. Esélytelen volt h megússzuk szárazon, ugyanis lassan áztató eső volt széllel kombinálva. Ebben az időben irtottuk a bokrokat, kerestük a madárfészkeket, lyukat ástunk oszlopoknak, kalapáltunk, fúrtunk-faragtunk… Nap végén megkérdeztem Jack-től, hogy kaphatok-e én is majd egy vízhatlan nadrágot, de csak azt a választ kaptam, hogy hordjak inkább bikinit… akkor valahogy nem értékeltem az angol humort! J Ja, és kinézett magának az egyik delikvens: végig jött utánam, vigyorgott és mondta, hogy milyen csinos vagyok meg hogy milyen vicces vagyok elázva. Kissé komikus, hogy ő csúfol ki engem… Eléggé el voltam kenődve és nyűgös voltam délutánra, alig vártam, hogy hazaérjünk és vegyek egy forró zuhanyt, teával kombinálva helyre is tett.J Jacktől megkaptuk az elkövetkező napok terveit, ugyanis ők Kate-vel elutaznak, Mike is valahol odavan, úgyhogy cincogós napokat tartunk… J Négyesben vacsoráztunk: pácoltunk be csirkecombot, krumplipüré volt hozzá, meg gyorsan összedobtam egy kis salátát. Durván rászoktunk a medvehagymára, itt ugyanis mindenhol az nő, a salátához is kiszaladtam, szedtem egy kosárkával és beledaraboltam azt is. J Sőt, talán ami a legdurvább: nem egyszer volt olyan h túráztunk, útközben le-lehajoltunk és medvehagymát rágcsáltunk, néha csak azt vesszük észre, hogy a másik szájából lóg ki a virág. J Na de megint elkalandoztam… Lényeg a lényeg, hogy nagyon bekajáltunk, a fiúk is megdícsértek minket, sőt a vacsorát még megkoronáztuk egy-egy pohár borral. A kellemes beszélgetős este után lefeküdtünk aludni, tudván, hogy holnap laza napunk lesz.

Pénteken Andrással különváltunk a többiektől. Vissza kellett mennünk oda, ahol tegnap ügyködtünk és meg kellett figyelnünk, hogy van-e valami madármozgás. Kicsit nekem logikátlan volt a feladat, ugyanis általában előbb mérik fel a madármozgást és utána kezdik ledíbolni a területet. Nyilván nem láttunk sok madarat, 2 feketerigó és 1 vörösbegy énekelt nekünk kicsit és ennyi. Közben persze járkált a traktor, teheneket hajtottak és megint jött egy csoport sérült ember, akik nem arról híresek, hogy csendben közlekednek… Nem bántom szegényeket, van elég bajuk így is, de mindenesetre komikus volt látni, ahogy megy a traktor, utána a tehenek, utána pedig egy csapat óbégató szalad. J Talán a program végére megszokom… Visszasétáltunk a házba, közben lementünk a folyópartra megkeresni egy csónakot, amit mondott Jack, hogy majd használhatjuk. Még mindig nem tudok betelni az apály-dagály látható változásával: annyira közel vagyunk a tengerhez, hogy nagyon rövid idő alatt több 10 centimétert is apad a folyó. Reggel elindulunk a dolgunkra, hatalmas folyót látunk, délután jövünk vissza és összezsugorodott a folyó, viszont nagy mocsaras part mindkét oldalon tele vízimadárral. Döbbenetes! Hazaértünk, közben Anna elindult, beült egy előadásra: a folyó torkolatkezelési stratégiájáról volt szó, ami neki, mint tájépítésznek sok hasznos információt nyújthat. Balázs pedig ezidő alatt egy gyerekfoglalkozásban segített: kevésbé kezelhető gyerekeknek tartanak kiscsoportos foglalkozásokat. Balázs szerint nem voltak reménytelen esetek, a természet-közeliség sokat enyhített rajtuk. Délután nekivágtunk a szokásos 6 állomásos madármegfigyelő túrának, koraeste értünk haza. András összecsomagolt, ugyanis éjszaka elindult egy barátjával (aki nem messze lakik innen) Manchesterbe, ugyanis a felesége most egy hónapig ott fog dolgozni, úgyhogy ők máris tudnak találkozni. Majd vasárnap éjjel érkezik. A hét főből álló kiscsapatból hárman maradtunk, így fogjuk eltölteni a hétvégét.

Szombatra nem állítottam ébresztőt, és olyan érzésem volt, hogy van vagy dél, amikor felébredtem. Sötét volt, biztos voltam abban, hogy megint esik… Szerencsére mindkét esetben tévedtem: 10kor sikerült kikelnem az ágyból és verőfényes napsütés volt, csak túl jó a sötételő függöny. J Reggeli közben arra a döntésre jutottunk, hogy összekötjük a kellemest a hasznossal: Annának még volt dolga a területfelmérésben, nekem meg túrázni volt kedvem, úgyhogy jó alaposan bejártuk a környéket, dombra fel, dombról le. J Még mindig rengeteg hely van itt a szűk környezetemben is, amire rácsodálkozok, ami mosolyt csal az arcomra: egyszerűen nem tudok betelni a gyönyörű tájjal. Egyik dombon bárányok bégetnek, a másikon tehenek kérődznek, medvehagyma és különböző mezei virágok illata száll keveredve, ráadásul a fák többsége még csak most kezd virágozni, van, ami még mindig csak rügyben van. Rájöttem, hogy olyan szerencsés vagyok, hogy idén két tavaszt is megértem, hiszen otthon már kiteljesedett a természet, itt pedig szinte elejétől látom a kizöldülést. Csodálatos! Délután 4 körül értünk haza, megkajáltunk, utána gyorsan összeírtuk, mit is csináltunk a héten, de a beszámoló-gyártáshoz nem volt kedvünk, szabadfoglalkozást rendeltünk el. J Anyukámnak ezúton is üzenem, ha olvas, hogy nem kell félni attól, hogy éhen halok, mert 3 másik gyakran éhes emberrel hozott össze a sors! J J Este csak én vacsoráztam, más nem volt éhes. Elkezdtem olvasni egy vidrás könyvet, szerintem nagyon érdekes, talán a vidra-monitoringhoz még jól is jöhet. Fürdés után kinéztem az ablakon és ittlétem alatt először láttam a csillagokat. Még ennek is úgy tudtam örülni. J

Vasárnap megint én keltem fel legkésőbb, Anna addigra el is tűnt, Balázs mondta, hogy bement Totnesbe. Mi pedig mivel újra szép nap volt, elhatároztuk, hogy megint elindulunk. Már korábban kinéztem magamnak egy erdőfoltot, ahol kisebb mocsár van és sok-sok kidőlt fa, amitől elég misztikus a környék. Csak ugye mivel eddig mindig esett, nem igazán voltak jók a fényviszonyok fényképezni. Ma viszont egészen kiváló volt. J Fényképeztünk egy csomót, lementünk a folyópartra, majd visszajöttünk a házhoz. Főztünk egy jó csirkepörköltet, pont végszóra megérkezett András is, majd kis idő múlva Mike is. Mindketten nagyon fáradtak voltak, Mike kaja utána ment is lefeküdni, mi viszont megnéztünk egy filmet közösen. Arra már rájöttünk, hogy legközelebb elkérjük a projektort és azzal sokkal élvezhetőbb lesz, mint a laptop kis képernyőjén. Olyan éjfél körül feküdtünk le aludni…

Folyt. köv. puszi J

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.